Menu

Nemzetközi kutatások szerint az ízületi betegségek –  a különféle kopások és gyulladások - a fejlett országok felnőtt lakosságának több mint egyharmadát érintik, és gyakran okoznak a mindennapokat megkeserítő fájdalmat, mozgáskorlátozottságot. Bár számtalan porcvédő és porcépítő készítmény kapható a patikákban, illatszer- vagy bioboltokban, sajnos hiú ábránd, hogy néhány kapszula segítségével hipp-hopp kigyógyulunk a betegségből. A tudomány mai állása szerint ugyanis az egyszer már elkopott porc sajnos semmilyen tablettával nem építhető vissza.

Néhány évtizeddel ezelőtt még általános volt a vélekedés, hogy az ízületi problémák elsődleges gyógymódja a pihentetés. Gyakran hetekre rögzítették a sérült végtagot, és a betegnek szigorúan tilos volt mozgatnia, erőltetnie fájó testrészét. Mára jelentősen megváltozott az orvostudomány álláspontja, és általánosan elfogadottá vált az a szemlélet, hogy amikor csak lehetséges, az esetleges gyógyszeres fájdalomcsillapítás és/vagy gyulladáscsökkentés mellett a rehabilitáció legfőbb eszköze a mozgásterápia.

Betegeim gyakran néznek rám kerek szemekkel, mikor kijelentem, hogy pihentetés helyett bizony használni, mozgatni kell a porckopásos ízületet. Nem értik, hogy állíthatok ilyesmit, hisz a cipő is addig szép, amíg a szekrényben áll, és akkor kopik, ha viseljük. Ideje eloszlatni egy tévhitet: testünk élő szövet, így egészen másképp viselkedik, mint egy ruhadarab. Hogy pontosan megértsük ennek okát, nézzük meg, hogyan is alakul ki a porckopás!

Az ízületi porc kopását számtalan tényező - betegség, sérülés, fokozott igénybevétel és helytelen terhelés – okozhatja, az egyik legfőbb kiváltóok mégis a mozgáshiány. Az ízületekben csontvégek találkoznak egymással, amelyeket sima felszínű ízületi porc borít. A porc feladata, hogy megkönnyítse a csontok közti csúszó mozgást, elnyelje a rázkódást és az ütközést. Ha nem lenne porcunk, a fájdalomtól képtelenek lennénk megmoccanni. Mint minden szövetünk, ízületeink is a véráram közvetítésével jutnak tápanyaghoz, ám az ízületeket alkotó szövetekben – köztük a porcszövetben - nincsenek vérerek. A tápanyagot tehát más módon, a szomszédos szövetekből nyerik diffúzió útján. Ez a folyamat leginkább egy szivattyú működéséhez hasonlítható. Az anyagcseréhez, azaz a “szivattyú működéséhez” szükséges nyomáskülönbség ízületeink esetében a mozgás által jön létre.

Ha tehát az ízület hosszú távon nyugalomban van, tápanyag ellátása drasztikusan lecsökken, és fokozatosan leépül a porc. Az anyagcsere lelassulásával a salakanyagok is felhalmozódnak, ami további komoly fájdalmakhoz vezethet. Könnyű tehát belátni, hogy nem csak a megelőzéshez, de a porckopásos betegségek gyógyításához is elengedhetetlen a mozgás. A sokáig nyugalomban tartott ízületben ugyanis gyógyulás helyett – tápanyag híján - sajnos még tovább kopik a porc, míg a szakszerűen mozgatott ízületben javul a porc anyagcseréje, tehát a lebontó folyamatok helyét az építő folyamatok veszik át.

Ha már kialakult a probléma…

Kétségbeesés, valamint több tucat különféle táplálékkiegészítő beszerzése helyett célszerű tehát időnket és energiánkat inkább az aktív gyógyulásra fordítani. Ha a szakorvos diagnosztizálta a porckopást, reformáljuk meg táplálkozási szokásainkat (lásd alább), és minél hamarabb forduljunk gyógytornászhoz, mozgásterapeutához! Speciális, személyre szabott és akár otthon is végezhető gyakorlatsorokkal az esetek nagy részében megállítható a porc további kopása és tünetmentessé tehető a betegség.

A mozgásterápia első lépése mindig a porckopás okának felderítése, hisz ha nem szüntetjük meg a kiváltóokot, a betegség a rehabilitációt követően igen hamar visszatér. Általában az ízület helytelen terhelése (rossz testtartásból vagy hibás mozgásmintákból adódó túlterhelés) vezet a kopásos folyamatok beindulásához, meg kell tehát tanítani a betegnek azt, mi módon tudja kivédeni a jövőben az ízület helytelen terhelését. Ezt követi a mozgásterápia, amelynek fő célja az ízület anyagcseréjének serkentése mellett a környező izmok célzott erősítése, ily módon az izomzat képessé válik arra, hogy a terhelés egy részét levegye a sérült ízületről.

Szempillantás alatt ható csodaszerek ugyan nem léteznek, de a fájdalom és a mozgáskorlátozottság jelentősen csökkenthető, az anyagcsere pedig javítható némi “külső segítséggel”. A 100 százalékban természetes kinesio tape megfelelő technikával felhelyezve tehermentesíti az ízületet, ugyanakkor nem akadályozza annak szabad mozgását, ily módon jelentősen csökkennek a mozgással járó fájdalmak és felgyorsulhat a gyógyulás folyamata. Ez az oka annak, hogy ma már számos gyógytornász és mozgásterapeuta alkalmaz kineziológiai szalagot a kezelés kiegészítéseképp. A térdízületi porckopás kezelésében hatékony segítséget nyújthat a glükózamin-szulfát is, amelynek pozitív hatását klinikai vizsgálatok bizonyítják. Tisztában kell lennünk ugyanakkor azzal, hogy mindkét gyógymód kiegészítő terápia, önmagában, mozgásterápia nélkül tehát kevés a gyógyuláshoz. A kezelés során a hangsúly minden esetben a speciális és személyre szabott gyakorlatokon van.

És ha szerencsére még nem…

Az ízületek különféle megbetegedéseinek megelőzésében elsősorban a teljes értékű táplálkozás és a rendszeres testmozgás segít. Étrendünkben érdemes jelentősen növelni a zöldségek és a gyümölcsök arányát. Fehér liszt helyett válasszuk a teljes kiőrlésű lisztféléket, az asztalunkra kerülő húsok egy részét (lehetőleg minél nagyobb részét) pedig cseréljük halakra. A porcszövet egészségének megtartásához nélkülözhetetlen a kellő folyadékfogyasztás is.

A megfelelő testmozgással kapcsolatban általánosságban elfogadott irányelv a napi minimum 30 perc.  Ez az a mennyiség, amely elengedhetetlenül szükséges egészségünk fenntartásához.. A porckopás megelőzésének két fontos összetevője a jól működő anyagcsere, és a fejlett és harmonikus izomzat, amely megakadályozza az ízület túlterhelését. Az anyagcsere serkentésére különösen ajánlott a dinamikus séta, a rendszeres kirándulás, túrázás vagy az úszás, az izomegyensúly megteremtésében és megőrzésében pedig a gerincjóga vagy a gerinctorna nyújtja a leghatékonyabb segítséget.